A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, valamint a marosvásárhelyi, csíkszeredai és kolozsvári székhelyű SAPIENTIA Erdélyi Magyar Tudományegyetemen vehetnek részt Makovecz Hallgatói Ösztöndíjprogramban alap-, mesteri- és doktori képzés nappali tagozatos hallgatói. A hallgatók választhatnak teljes szemeszteres részképzés és rövidebb idejű tanulmányutak között a magyarországi és kárpát-medencei felsőoktatási intézmények nappali munkarendű képzései körében.

A gödöllői Szent István Egyetemen a Kárpát-medencei Agrár és Vidékfejlesztési Innovációs Központ (KAVIK) tartja kézben ennek az ösztöndíjprogramnak minden adminisztrációs, szervezési és lebonyolítási feladatát. A Központ célja egy olyan kapcsolati hálózat kialakítása, mely oktatási, kutatási és fejlesztési céllal kívánja összefogni a kárpát-medencei magyarlakta területeket. Teszi ezt a felsőoktatás, a felnőttképzés, az agráriumhoz kapcsolódó szervezetek és a határon túli magyarság szülőföldön való boldogulásának érdekében. 2017 decemberében ennek szellemében hirdette meg a 2017/2018-as tanév második félévére is az egy hónapos ösztöndíjlehetőséget, amit a pályázat nyertesei erdélyi egyetemen tölthetnek el.

Marosvásárhely

„A semmiből egy új, más világot teremtettem.” – ez a mondat köszönti a marosvásárhelyi SAPIENTIA Erdélyi Magyar Tudományegyetem épületéhez gyalog érkezőt Bolyai János mellszobrának márványtalapzatán. Magyarországról érkezve, határt átlépve, mégis otthon járva az az érzés kerít hatalmába, hogy igen, itt valami más, valami több… valami elemi erő bizsereg a földben a magyar talp alatt. Egy gyönyörű, sokak által elfeledett vagy nem ismert csücskében a világnak magyar emlékek zubognak elő minden természeti csodából, minden magyarlakta községből: egész Erdélyből. Kitartó, becsületes magyarok kemény munkával élő közössége, izzasztó csaták megvívói nap mint nap, akik egy új, más világot teremtettek, amit eljöttem megismerni. Sokat tanultam, rengeteg emléket gyűjtöttem, és boldog voltam az itt töltött egy hónap alatt.

Két szaktársammal érkeztem április 8-án Marosvásárhelyre, a Kultúrpalotájáról, a Teleki-Bolyai Könyvtárról, gyönyörű főteréről és csodálatos állatkertjéről ismert Maros megyei városról. Egy hónap alatt értékes tapasztalatokat és pótolhatatlan élményeket szereztünk, és minden egyetemi hallgatótársamnak őszintén ajánlom ezt a fantasztikus lehetőséget.

A következőkben beszámolok az egyetem berkeiben lezajlott tevékenységeinkről és a kirándulásainkról, remélve, hogy ezzel többeknek kedvet csinálok ehhez az ösztöndíjhoz, akiknek lehetőségük van igénybe venni.

Kísérletek

A SAPIENTIA Egyetem végzős növényorvos hallgatóinak és a növényvédelmi témában doktori tanulmányokat folytató hallgatóinak volt lehetőségünk segédkezni a kísérleti beállításokban és lebonyolításokban. A növényorvos mesterképzés céljához mérten – aminek lényege, hogy a gyakorlatban alkalmazható módszerek ismertetésével, megfelelő elméleti ismeretanyaggal felfegyverkezve bocsássa útnak a tanári kar az iskola végzett hallgatóit – az egyetemen végezhető, a diplomadolgozat alapját képező kísérletek aktuális, fontos gyakorlati problémákra igyekeznek egyúttal megoldást találni, vagy felmerült technológiai kérdésekre választ kapni.

Kint létünk első hetében egy marossárpataki dísznövénykertészetben segédkeztünk egyik leendő kollégánknak, Róbertnek az egyetemi kísérletének beállításában és lebonyolításában. A vizsgálat célja az volt, hogy öt különböző dísznövény – liliom (Lilium candidum), petúnia és futó petúnia (Petunia sp.), valamint álló muskátli (Pelargonium zonale) és futó muskátli (Pelargonium peltatum) – permetezésének hatékonyságát állapítsuk meg az engedélynyilatkozatban adott koncentrációval alkalmazott permetezőszer, valamint vizes kontroll kijuttatásával.

A hatékonyság megállapításához sárga tesztcsíkokat használtunk, melyekből 5-5 db került minden növényre: 1 a levélfonákra és 1 a levélszínre a növényállomány felső részében, ugyanebben a felállásban az állomány alsó részében, illetve 1 tesztcsík random elhelyezésben. A liliomra a levél méretéhez igazodva hosszú csík, a muskátlira és a petúniára négyzet alakúra vágott csík került. Ez a vizsgálat kézi pumpás és háti motoros permetezőgéppel is el lett végezve.

Az immár 18 éves Blondy Románia cég növényállományában végeztük a kísérletet, ahol korábban Róbert is dolgozott. Egészen tavalyig ez a vállalat minőségi paprika termesztésével foglalkozott: a melegházban csípőst, hegyest és tölteni valót, a kinti területen szintén csípőst, valamint paradicsompaprikát (gogost) és kápiát – termesztettek eladásra.

Kluzsán Attila tulajdonos vezetésével tavaly dísznövénytermesztésre tértek át, így idén a hatalmas sátorban különböző szépséges muskátli, liliom, petúnia és még megannyi kertszépítő növénytárs várt minket. A vállalat nagy hangsúlyt fektet a helyi közösség és a diákok támogatására is mint tangazdaság, és mint követendő példa a zöldség- és dísznövénytermesztésben.

Egy másik végzős növényorvos hallgató kísérletének témája lett, hogy mi várható különböző hatóanyagoktól – megadott koncentrációban – repce fénybogarakra kontakt hatás vizsgálatának keretében. A repce kultúrában engedélyezett lambda-cihalotrin, deltametrin, indoxakarb, egy választott szerves foszforsavészter, és egy neonikotinoid-hatóanyag vizsgálatára került sor azonos méretű üvegekben. Ezeket a hatóanyagokat az előkészület alatt acetonnal vegyítették, és az üveg falát egyenletesen bevonták a kapott elegyből. Az elegy készítésének fázisában és rövid ideig a felügyelet során tudtam a kísérletben segédkezni.

Négy fal között – kurzuson, könyvtárban

A marosvásárhelyi egyetemen hallgató növényorvos-palánták eltérő ütemben haladtak a tananyaggal, mint mi, ittlétünk alatt mégis látogattuk a kurzusaikat. Dr. Bálint János egyetemi adjunktus és a növényorvos-szak koordinátorának „Kertészeti növények betegségei, diagnosztika” óráin növények hiánybetegségei, valamint vírusos és baktériumos betegségeinek gyakorlatias elemzését vethettem papírra az órák alatt. Különösen a hiánybetegségek tüneteinek és kezelésének igyekeztem minden csínját-bínját a fejembe vésni, mivel ez a témakör különösen érdekel.

Április utolsó hetében megérkezett a gödöllői egyetemen növényvédelmi állattant oktató tanárunk, Dr. Tóth Ferenc az itteni növényorvosoknak órát tartani. Az ő nematológiáról tartott előadását is meghallgattuk, ami nekem különösen hasznos volt, mivel a diplomadolgozatomhoz kapcsolódó kísérletemben Meloidogyne incognita — kertészeti gyökérgubacs fonálféreg – fertőzés hatását vizsgálom paradicsomon.

Azokat a napokat, amiket a diplomadolgozat írására vagy vizsgákra történő felkészülésre szántunk, a könyvtárban, vagy a kollégiumi tanulószobákban töltöttük. A könyvtár az egyetem épületének második emeletén van, három szintes, csigalépcsővel összekötve. Rendkívül barátságos hangulatú hely, letisztult környezettel, jószívű és türelmes ügyintézőkkel, nyugodtan és hatékonyan tudtunk dolgozni.

Kis kitérőt kell tennem itt, mert szeretnék megosztani egy számomra semmihez sem fogható érzést: én nagyon kötődöm a magyar költők és írók munkáihoz, a szívemhez legközelebb álló művek listáját talán egy napomba tellene felsorolnom. Szeretek számomra új, tehetséges emberektől is olvasni, és magyar ésszel felfogni, magyar szívvel érezni, amit magyar nyelven olvasok. Távol az otthonomtól, akkor éreztem talán legmélyebbnek a magyar kultúra múltját és összetartó erejét, amikor a kollégiumi tanulószobában megláttam a magyar könyvek polcra állított tengerét, és belecsobbantam kicsit a világukba. Felfoghatatlan és erős érzés volt. Olyan közel voltak hozzám a szeretteim és egész Magyarország egy Vörösmarty-rapszódiában, egy Arany-balladában vagy egy Radnóti-féle szerelmes versben, amilyen közel most vannak, már idehaza körülöttem.

Négy falon túl – növényvédelmi gyűjtemény és kirándulások

Az egyik egyetemi kurzusunk keretében kaptuk azt a feladatot, hogy őszre elkészítsünk egy komplex gyűjteményt, mellyel megerősítjük és bizonyítjuk, hogy a növényvédelmi állattani, növénykórtani és gyomszabályozási ismeretanyagunkat a gyakorlatban is alkalmazni tudjuk. Ehhez kölcsönkaptunk kintlétünk második két hetében egy profi fűhálót és kopogtatásra alkalmas eszközt.

Többször kimentünk az egyetem körüli földterületekre annak reményében, hogy a tavasszal károsító kártevők közül számos jószág kerülhet a hálónkba, és a gyűjteményünk kedvéért a biztos halál várjon a kártevő bundásbogarakra, repce fénybogarakra, ormányosokra, eszelényekre, kártevő lepkefajok hernyóira, lucernabödére és lucernabogárra.

Különböző méretű üvegeinkbe gyűjtöttük az áldozatainkat, amiknek a műanyag tetejét kiszúrtuk, hogy kapjanak levegőt a rovarok a pontos és biztos faji határozásig. Így azok az állatok, melyeket eddig szerzett tudásunkkal hasznosnak, vagy legalább nem-kártevőnek ítéltünk, szabadon tudtuk engedni.

Az egyetem körüli kísérleti tereken számos gyomfelvételt készíthettünk, és a kórtani gyűjteményhez is találtunk rozsdával, baktériummal vagy vírussal fertőzött növényeket is. Az összegyűjtött zöld növényi részeket rögtön a gyűjtés után könyvek alá, papírok közé helyeztük. Annak érdekében, hogy ne roncsolódjanak vagy penészedjenek be a levelek, minden nap cseréltük a közéjük tett papírt.

A hazaszállításnál kellett fokozottan ügyelnünk a rovarok és levelek épségére, de a rovarok számára beszerzett tárolódobozok, üvegcsék, valamint a levelek tárolására használt lefűzhető tasakok megőrizték a kincseinket a hazafelé tartó úton.

Kirándulásaink jelentős részében bővítettük agrár-, növényismereti és növényvédelmi tudásunkat, szélesítettük a látókörünket, és nem egyszer olyan lábizom-csoportok fájdalmát kellett kiállnunk egy-két hosszú kirándulás után, amiknek a létezéséről sem tudtam. De megérte. Legyen szó a kolozsvári botanikus kertben megismert gyönyörű, új nemesítésű hagymás dísznövény-fajokról, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen bejárt agrozoológiai gyűjteményről, a csíkszentsimoni Csíki Sörmanufaktúrában tett látogatásunkról, a Tordai-hasadék ölelő sziklafalairól, a gyimesbükki ezeréves határ átlépéséről, a segesvári óratorony kilátásáról, a megmászott Sólyomkő szikláról vagy a festőien szép Medve-tóról. Aki Erdély szívébe vetődik, őszinte szívvel ajánlom meglátogatásra ezeket a helyeket.

Az április derekán végigjárt kolozsvári botanikus kert messzeföldön híres tulipán-és liliomgyűjteményéről, japánkertjéről és pálmaházáról. Története egészen a XIX. század közepére nyúlik vissza, és olyan nagy tudású, remek embereknek köszönheti mai képét, mint Mikó Imre, Kanitz Ágost, Istvánffi Gyula, Richter Aladár és Borbás Vince, a XIX. század legnagyobb magyar botanikusaként és rendszer-tanászaként ismert kutatót.

A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem ad otthont az Erdélyi Múzeum Egyesület egyik részlegeként 1859-ben létrehozott Állattani Múzeum gyűjteményének. Az Állattani Múzeum annak az épületnek földszintjén található, amely a Biológia Karnak, a kari könyvtárnak, a Barlangászati Intézetnek, az Egyetem Filmesítési Központjának, valamint az Elektronikus Mikroszkóp-intézetének is otthont ad. Az Állattani Múzeumban a hazai fajok mellett számos egzotikus gyűjteményre bukkantunk: korallgyűjteményt, gyöngykagylót (Meleagrina margaritifera), afrikai skorpiót (Pandinus imperator), sokféle tengeri csillagot, tüdős halat, afrikai elektromos harcsát (Malapterurus electricus), néma csörgőkígyót (Lachesis atrox), galléros túzokot (Chlamydotis undulata), nagy paradicsommadarat (Paradisea apoda), tukánt (Ramphasthos toco), és így tovább.

Marosvásárhelytől 158 km-re szereztünk életre szóló élményt a Csíki Sör Manufaktúrában, aminek történelme éppen annyira tanulságos és lenyűgözően egyedi, mint a manufaktúra üvegbe zárt kincse. Telephelyének meghatározásakor azért esett Csíkszentsimonra a választás, mert a Csíki-medence aranyat érő tiszta forrásvizéből ennek a településnek a környékén összpontosul a legtöbb a talaj felső 60-70 méter mélységében.

A helyi többségi tulajdonban lévő Csíki Sör Manufaktúrában körülbelül száz székely ember dolgozik. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel együttműködve kutatják és felelevenítik a közös múlt megőrzött értékeit, valamint saját maguk alakítják ki a recepteket. A modern, magyar szakemberek által kifejezetten a manufaktúra számára készített sörfőző berendezésekben, tiszta környezetben, megfelelő hőmérsékleten főzve szigorúan megőrzik a természetes érlelési folyamatokat, és mesterséges érlelésgyorsítókkal, kiegészítő anyagokkal, vegyületekkel nem avatkoznak be. Mindennek szem-, fül- és ízérzékelés útján is tanúja lehettem, köszönettel tartozunk Fábián László szakember körbevezetéséért és a hatalmas élményért.

Erdély lehengerlő hely. Fantasztikusan szép volt. Jóságos emberekkel, felejthetetlen történelemmel, értékes és megszerezhető tudással, színvonalas gyakorlati oktatással és pótolhatatlan tapasztalatokkal voltam körbevéve. Ezt mind hazahoztam, és az Erdélyben látott és hallott érték-megőrzés szerint én is szerettem volna megosztani egy kis darabkáját, erről szólt ez a beszámolóm. Wass Albert Üzenet haza c. versének kiragadott gondolatával és köszönetnyilvánításommal zárom soraimat.

„Üzenem a földnek: csak teremjen,

 ha sáska rágja is le a vetést.

 Ha vakond túrja is a gyökeret.

 A világ fölött őrködik a Rend

s nem vész magja a nemes gabonának,

 de híre sem lesz egykor a csalánnak;

 az idő lemarja a gyomokat.

 A víz szalad, a kő marad,

 a kő marad.”

Köszönetnyilvánítás

Mindenekelőtt szeretném megköszönni ezt az ösztöndíj-lehetőséget a Kárpát-medencei Agrár és Vidékfejlesztési Innovációs Központnak. Az intézmény ügyvivő munkatársainak köszönet a sok segítségért a pályázással és kiutazással kapcsolatban, valamint a Növényvédelmi Intézet tanárainak és munkatársainak.

Hálás vagyok konzulenseimnek és a kutatócsoportunk tagjainak a bátorításért és biztatásért, Dr. Tóth Ferencnek, Petrikovszki Renátának és Boziné Pullai Krisztinának. Hálás vagyok szaktárs-barátaimnak, akik otthon hősiesen tartották a frontot, és mindenben segítségünkre voltak még ilyen távolról is. Hálás köszönet Dr. Bálint Jánosnak, aki erdélyi tanulmányainkat felügyelte, valamint számos jótanáccsal és segítséggel látott el minket. Az adminisztráció erdélyi részének zökkenőmentes lebonyolításáért hálával tartozom Keresztes Zsófiának.

Hatalmas köszönettel tartozom két jóbarátomnak, Prohászka Martinnak és Kugyelka Mihálynak, akikkel megvívtuk ennek az egy hónapnak minden csatáját: együtt utaztunk, kirándultunk, tanultunk, kísérleteztünk, bogarakat gyűjtöttünk, beszámolóra készültünk és nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Ugyanígy szól köszönetem Südiné Fehér Anikónak, aki szintén Gödöllőről érkezett Marosvásárhelyre, két héttel később, mint mi, és felejthetetlen pillanatokat osztottunk meg egymással.

A legnagyobb köszönettel családomnak tartozom, akik minden támogatást megadtak nekem ahhoz, hogy Erdélyben töltsem ezt az egy hónapot, otthonról erősítettek, izgultak értem és hazavártak.