Valami elkezdődött júniusban, és ez a folyamat folytatódott, sőt, kiteljesedett júliusban. A szokatlan jelleget nem a hőmérséklet alakulásában találjuk, sokkal inkább a csapadék mennyiségében, jellegében ütközött ki. A hőmérséklet alakulását leginkább a nyárias meleggel, hőségnapokkal és gyors változásokkal lehet jellemezni, ahogy az máskor is szokott lenni. A legmelegebb nap 12-én jött el, de egy viharzóna a hőmérsékleti csúcsot 16-ára már a mélybe taszította. Ezt követően ismét gyors melegedést lehetett tapasztalni, és a hőmérséklet a hónap végéig már a sokéves átlag felett mozgott. A rendkívüli gyors és drasztikus hőmérsékleti ugrások megviselték az embereket, és valószínűleg az élővilág egyéb érzékeny szervezeteit is. Mégis azt kell mondani, hogy ezt könnyebben lehetett tolerálni, mint a csapadékban megmutatkozó anomáliát.
Az, hogy az országos átlagban lehullott csapadék országos átlagban 121,5 mm volt, ami kétszer több, mint az elmúlt 30 éves átlag, az nem baj. Az, hogy 1901 óta ez volt a 2. legmagasabb havi csapadékösszeg júliusban, ez sem gond. Az, hogy a Balaton térsége kapott a legtöbbet a nyári áldásból (a 30 éves átlag közel háromszorosa) az leginkább a nyaralókat zavarta. A mezőgazdasági termelést, és ebbe beleértve a növényvédelmet is, a csapadék időbeli eloszlása zavarta, s annak következményei. A hónap elején kisebb esők előfordultak, de ezek inkább hasznosnak bizonyultak, mint károsnak. Ezt váltotta a 12. és 17. között heves esőket, helyenként felhőszakadásokat hozó periódus. Jellemző erre az időszakra, hogy 13-án és 16-án a sokéves átlagban lehullott egynapi csapadéknak több, mint tízszerese esett. Ez azt is jelenti, hogy rendkívül heves eső hullott, sok helyen felhőszakadást tapasztaltak, az esőhöz vihar kapcsolódott, a talaj nem tudta befogadni a vizet, és valószínűleg sokan tudnának még hozzátenni egy-egy gondolatot.
A következő csapadékos periódus 25. és 27. között érkezett, szintén heves esőkkel, de ez már nem érte el az előbb említett értékeket. A hónap legvégén ismét esett, nem is kevés. Még egy fontos jellemzője a hónap csapadék térképének a jégesők gyakorisága és veszélyessége. Az OMSz a következőt jegyezte fel: „A legtöbb jégesőt az alábbi napokon jegyeztük: július 9-én a nyírségi településeken; július 12-13-án a Dunántúlon, a Mátra és a Bükk térségében; július 26-án Tokaj-Hegyalján és július 31-én az osztrák határ közelében.” Ezek bizony néha mogyoró, néha dió nagyságú jeget hoztak, és néhol megsértették a növényeket, az érésben levő gyümölcsöket, de valahol egyszerűen letarolták a teljes növényállományt.
Valószínűleg nem kell részletesen taglalni, hogy a növényállomány egészségügyi állapotára milyen hatást tett ez az időjárás. Csak a legfontosabbak, illetve tendenciák. A sok eső és vihar, jég miatt sérült, megrepedt gyümölcsöket monília és egyéb rothasztó betegségek támadták meg. Az aratás leállt a felázott talaj miatt, miközben a földön fekvő kalászokon a fuzárium és nekrotrof károsítók terjedtek gyorsan. A csapadék és az azt követő párás környezet szinte minden kórokozónak, és nem kevés kártevőnek is kedvez, ezek elemükben voltak a nyár folyamán.
Vártuk az augusztust, ami szokásosan száraz és forró szokott lenni, sokszor ez teszi igazán nehézzé a repce időben történő elvetését. Ezek a várakozások részben teljesültek is. A hőmérséklet a szokásos értékek közelében mozgott, erős szélsőségek nem fordultak elő. A havi átlag kissé elmaradt a szokásos értéktől. Hasonlóan pozitív megállapítást lehet tenni a csapadék vonatkozásában is. A havi átlagos csapadék kis mértékben elmaradt a sokéves átlagtól, de ez a mennyiség is szeszélyes területi eloszlásban hullott, tehát volt továbbra is nedves vidék, de előfordult kiszáradó térség is (jellemzően a Kiskunsági-homokhát). Az időbeli eloszlást az egyenletesség jellemezte egészen augusztus 22-ig (átlag 5 naponta esett), azt követően jelentős eső már nem érkezett a hónapban. Szerencsére a nemzeti ünnepünket rendszeresen megzavaró vihar most „késett”, csak 21-én érkezett meg.
Ez a járat már nem aktív, pedig ősszel itt még egész család rohangált
Augusztusban maradt a nedves, párás környezet, így a gombabetegségek tovább terjedtek a lassan szárazabbá váló körülmények között is. Emellett meg kell jegyezni, hogy ritkán látni ilyen ígéretes táblákat a határban, zöld, jól fejlett, szép termést hozó növényállományt. A repce talajelőkészítéséhez volt elég nedvesség a talajban, így a vetés időben elindulhatott.
Szeptemberben folytatódott ez a kedvező folyamat. A hónapot úgy lehet jellemezni, hogy az átlagosnál melegebb és szárazabb időszak meghozta a kései nyarat (mások szerint a korai indián nyárt). Való igaz, a hőmérsékleti görbe általában a sokéves átlag felett mozgott, csak a 20-27. közötti időszak volt kissé hidegebb annál. A hónap vége ismét melegedéssel jött el. Csapadék tekintetében inkább csapadékban szegény időszakról lehet beszélni, ami kedvezett a megindult betakarítási munkáknak. A hónap elején (4-6. között), majd 16-19. között hullott jelentősebb csapadék, és ezt követően egy anticiklon uralta a térséget, annak szárító hatásával.
Ebben a hónapban egy kis lélegzetvételhez jutottak a növényvédős szakemberek, hiszen a szántóföldön megindult a napraforgó, néhány korai kukorica tábla betakarítása, elkezdték szedni az almát, később a szőlőt is. Az időjárás pedig fékezte a károsítók terjedését.
Aztán az október újra fordított egyet az időjárás menetén, kellemetlenül hűvös, csapadékos időszakot éltünk át. Kezdetben még hoztunk valamit a szeptemberi melegből, de aztán gyorsan csökkent a hőmérséklet, annyira, hogy már október 6-án a minimum oldalon dőlt meg az eddigi rekord. Később a szokásos tartományban mozgott a hőmérő higanyszála, de a hónap végén ismét lehűlés vette kezdetét. A csapadék tekintetében sokkal kiegyenlítettebb időszakról lehet beszélni, gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy szinte mindig esett. Valóban, egészen 26-ig csak egy-két nap maradt száraz a csapadékos napok sorában. Ezt követően már szárazabb időszak jött a hónapban. Az időbeli egyenletességet nem követte térbeli egyenletesség, az ország észak-keleti, keleti tájai kaptak legtöbbet az esőből, míg az ország középső részén kevesebb esett.
Ez az időjárás megállította a betakarítás folyamatát, és megállította a vetőgépeket is. Nem haladt a talajelőkészítés, és a sáros talajon a vetőgépek sem tudtak dolgozni. A lábon álló kukoricát egyre inkább megtalálta a vad, amelyek tetemes kárt okoztak. Növényvédelmileg nagy gondot már nem okozott, de azért a rózsaszínű penésszel fedett (fuzáriumos) csővégeket és a betakarításra váró zöldségfélék károsodását meg kell említeni.
A november sokkal barátságosabban alakult, már amennyire a november tud barátságos lenni. A hőmérséklet nagy ingadozásokkal követte az átlag tendenciáját. Előfordultak kellemesen meleg napok (6-7. és 18-21. között), de egyre gyakrabban ébredtünk hűvös reggelre, főképpen a hónap vége felé. A csapadék mennyisége általában nem érte el a sokéves átlagot, csak az északkeleti, keleti határszélen és a nyugati határ mentén érte el vagy haladta meg kissé az átlagos mennyiséget. A hónap első 12 napjában gyakran esett, míg az azt követő időszakban kevesebb alkalommal, kevesebb mennyiség hullott.
Az októbernek lett a következménye, hogy novemberben is dolgoztak a kombájnok a táblákon, és a vetőgépek is forogtak a földeken, próbálták behozni az elmaradást. Így alakult ki az a kép, hogy az egyik táblán már szépen sorolt az őszi búza vagy őszi árpa, míg a szomszédos táblán pedig dolgozott a vetőgép.
Gyenge az őszi vetés. Későn vetették, éppen csak kikelt, s azóta fázik
Így érkeztünk el a decemberhez, amely sokunkat meglepett. Senki nem vitatja, hogy a december téli hónap, de azért ennyire markánsan, ennyire tartósan nem szokott télies időjárást hozni. Most azzal indított, és azzal zárt. A havi átlaghőmérséklet a sokéves átlag értéke alatt maradt. Ha a területi eloszlást figyeljük meg, akkor a kontinentális hatást találjuk, vagyis az észak-keleti régió volt a hidegebb, míg a Dunántúl kissé enyhébb maradt. Az időbeli lefutás is rámutat a hónap hideg jellegére, ugyanis a hónap első 2 napja még pozitív tartományban mozgott, de 3-ától már határozottan esett a hőmérséklet. 10-12. között rövid időre ismét kaptunk egy kis enyheséget, de aztán újra a hideg lett úrrá országunkon. Csak karácsony másnapján mutatkozott némi biztatás, de ez is csak átmenetinek bizonyult, mert 28-ától ismét zuhantunk bele az egyre hidegebb télbe, és az már nem engedett az év végéig.
A csapadék elemzésekor eléggé egyhangú térképet vagy idősort látunk. Magyarán szólva nem esett sem eső, sem hó, legalább is említésre érdemes mennyiségben. A két szélső érték sok mindent elárul, a havi legmagasabb mennyiség Milotán hullott, 20,7 mm, míg a havi legkevesebb mennyiség, 0,1 mm Pécs (Árpádtető) térségében esett. Ne felejtsük el, ez havi mennyiség! A területi eloszlást mutató térkép semmi meglepőt nem mutat (a semmi területi eloszlásban is semmi). Talán az észak-nyugati és az észak-keleti határszélen, kis területeken volt némi csapadék, ami elérte a sokéves átlag 20-30 %-át.
A december nem az extrém hideggel lepett meg bennünket, sokkal inkább a tartós hideggel, ami szinte az egész hónapra jellemző maradt. A csapadék tekintetében használható az extrém kifejezés: extrém száraz maradt a hónap. Szerencsére az őszi időszakban is hullott elegendő csapadék, így a hidegben lassan száradnak ki a talajok, de már észlelhető a felszín egyre szárazabb kérge.
A vetések, főleg a kései vetések fáztak, kevésbé tudtak fejlődni, de növényvédős szemmel vegyük azt is észre, hogy a károsítók is fáznak.
Növényorvos
