Mint minden gombának, így a lisztharmatnak is megvan a maga kedvelt klímája, amikor szeret „előbújni”, fertőzni, így a lisztharmat a melegebb, párás (de nem nedves, mivel a cseppfolyós víz a micélium fejlődését gátolja) időjárást kedveli. Megjelenését gyors felszaporodás követi, ha a közepesen meleg és párás idő tartósan fennáll.
Azt is tudni kell, hogy a lisztharmat úgynevezett biotróf kórokozó, azaz csak élő növényi szöveten él meg, és szaporodni is csak azon képes, vagyis nem pusztítja el a növényt, „csak” sanyargatja azt. Mint minden biotróf kórokozó, közvetlenül támadja a gazdanövényt, leginkább a fiatal növényi részeket. Azonban a gabonák (búza, árpa) lisztharmat betegségeinek gazdasági jelentősége óriási, hiszen a kezeletlenül maradt fertőzés igen nagy termésveszteséget okozhat, egyes szakirodalmi adatok szerint súlyos esetekben akár 30-50%-os hozamcsökkenés is felléphet.
A legnagyobb figyelmet a korai fertőződés megelőzésére kell fordítani, mivel a korai (őszi) fertőzés levélelhalást okoz, de hátrányosan befolyásolja a bokrosodást és a gyökér fejlődését is. A gabona ezáltal könnyebben kifagy, lassabban fejlődik, a bokrosodáskor kialakuló mellékhajtások száma csökken. A betegség az alsó levélemeletekről halad felfelé, erős fertőzésnél elérheti a zászlóslevelet és a kalászt is. A védekezés időzítése szempontjából kulcsfontosságú megelőzni a zászlós levelek fertőződését, hiszen innen a tápanyagok eljutása is gátolva lesz a virágzatba, kalászba. Tehát a hozamcsökkenést az asszimilátumok felvételének gátlásából adódóan a kalász szemtartalmának, ezáltal ezerszemtömegének a csökkenése okozza.
Mik azok a technológiai hibák, amelyek a gabona félék lisztharmat fertőzését előidézik, fokozzák?
- Korai vetés – Lassan hozzá kell szoknunk, hogy nincs kemény tél, ami a kórokozók áttelelését gátolná, ezért (és az őszi csapadék rendszerint későbbre csúszásának okán is) nem túl célszerű korán vetni az őszi gabonákat. A korai vetés azért rossz ebből a szempontból, mert kedvező időjárási körülmények mellett a lisztharmat micéliumtelepeinek száma felszaporodik már ősszel. A hosszú, meleg ősz különösen kedvező ebből a szempontból; s enyhe teleken micéliummal képes áttelelni a gabonánk levelein.
- Monokultúra – Ez különösen akkor veszélyes, ha a tarlókezelés elmarad vagy nem megfelelő. Nem egyszer előfordul, hogy a betakarítás után egy csapadékosabb periódus következik, melynek következtében szépen zöldellő tarlókat, üde gabona árvakeléseket látunk szerte a határban. Ez a biotróf kórokozóknak maga a paradicsom, hiszen megvan az életük és szaporodásuk fenntartásához szükséges „zöld futószalag”.
- Talajforgatás elmaradása – Nem kétlem a forgatás nélküli talajművelés létjogosultságát, de sajnos a biotróf kórokozók jelenléte miatt ez a technológia még nagyobb szakértelmet és utánajárást igényel. Talajforgatás nélküli növénytermesztés esetén kiemelt fontosságú a monokultúra kerülése, a vetésváltások szakszerűsége és a lisztharmatra ellenálló fajták vetése.
- Túlzott nitrogén ellátás – Az egyoldalú, nem harmonikus nitrogén trágyázással hirtelen „fiatalítjuk” a növényt, s ez nagyban növeli a lisztharmat gomba fertőzési potenciálját. A hirtelen nagy dózisú nitrogén tartalmú fejtrágyázás után a sűrű, laza szövetű állományban, megfelelő „dunsztos” mikroklíma esetén gyors, járványos fellépésre lehet számítani. Ezt megelőzendő érdemes a tavaszi fejtrágyát két részletben elosztva kijuttatni, illetve mindenképpen oda kell figyelni a megfelelő kálium és foszforarányra is. A monoműtrágyák felhasználása önmagában, ebből a szempontból sem megfelelő. Jelenleg is sok helyen, szemmel láthatóan az átlagosnál fejlettebb, egyöntetű, szép zöld, bokros gabona táblákat láthatunk a határban (1. fotó), ám az ilyen állományok esetén is nézzünk a „szőnyeg” alá, ott lapulnak a további fertőzésre, terjedésre kész lisztharmat telepek (2. fotó)!
- Nem megfelelő hatóanyag választása a kémiai védekezéshez – Célszerű idejében, megfelelő gombaölő szeres védekezéssel fellépni az említett kórokozóval szemben, hogy megakadályozzuk a gyors terjedést, ám nem mindegy, hogy mivel! Több ponton is elkövethetünk a tavaszi gombaölő szeres kezelés során hibákat. Az egyik és leggyakoribb, a triazol tartalmú készítmények korai (hideg időben történő) kijuttatása. Itt nem a hatóanyaggal van probléma, hiszen az azolok nagyon jól működnek lisztharmat ellen, azonban csak melegebb 12-15 oC feletti hőmérsékleten! Szintén rossz megoldás lehet, főleg egy előrehaladott fertőzési nyomás esetén a strobirulin hatóanyag alkalmazása önmagában. Ennek kijuttatása, az úgynevezett zöldítő hatása miatt, akár a biotróf kórokozókkal szembeni fogékonyságát is növelheti a növénynek. A megfelelőbb hatást a hatóanyag kombinációkkal érhetik el, de megelőzésként, illetve erős fertőzési nyomás alatt ne felejtsük el a kén hatóanyagot sem, akár kombinációs partnerként alkalmazni.
Mindenképpen az adott termőhelyi körülmények figyelembe vételével válassza meg a felhasznált növényvédő szert!