Mik az alapvető szabályai egy házikerti vetésforgónak? Mit szükséges feltétlenül figyelembe vennünk, hogy a legnagyobb termésmennyiséget takaríthassuk be a céljainknak leginkább megfelelő gyümölcs-és zöldségnövényekből?
A cikk előző részében a növénytársítás alapvető szabályaival ismerkedhettünk meg, vagyis azokkal az íratlan regulákkal, hogy egy adott évben milyen növényeket érdemes egymás mellé ültetni, vagy egymástól elkülönítve nevelni annak érdekében, hogy kifejthessék egymásra gyakorolt kedvező hatásaikat. Ezek a szabályok nem ördögtől valók, hanem a természettől ellesett praktikák, amik kertünkben is beválhatnak – gondos tervezés és némi utánajárás árán.
A cikk második részében a növénytársítást, mint térbeli tervezési formát kiegészítjük a vetésforgó időbeli távlataival: annak érdekében, hogy minden évben öröm legyen ellátogatni a kertünkbe, csipegetni a fűszernövényekből és betakarítani az egészséges zöldségnövények ajándékait, ügyelnünk kell arra, hogy melyik növény után ki és mikor kerül a következő időszakban porondra.
Vetésforgó a talajuntság ellen
A talaj nem szereti a monotonitást – sem a művelése, sem a belé vetett vagy palántázott növények szempontjából sem. Ha kertünkben hosszú időn keresztül (több évről legyen szó) ugyanazt a növényfajt termesztjük, és rajta kívül semmi mást, talajuntság lép fel. Ez a jelenség akkor figyelhető meg, ha a változatlan körülmények (trágyázás, öntözés, gondozás) ellenére a terméshozam évről évre csökken. Részben ennek a problémának a kiküszöbölésére is alkalmazzunk vetésforgót! A talajt csak nagy gond és hatalmas költségek árán lehetne cserélni, ennél már jóval egyszerűbb, ha egy kultúrnövény helyett több faj van jelen egyszerre, sőt ha ezek minden évben máshová kerülnek.
Ezt nem minden gazdaság tudja megtenni, mi viszont házikerti körülmények között vagy a hétvégi telken meg tudjuk csinálni. Ám nem ez az egyetlen dolog, amivel számolnunk kell.
Vegyük figyelembe a „rokonságot” is!
A növények rendszerezésének alapja rendkívül összetett – a fejlődéstörténeti növényrendszertannak több mint 20 különböző tudományág az információforrása (például a morfológia a növények külső tulajdonságait (habitus), az anatómia a szövettani felépítést, a biokémia egyes családokra, nemzetségekre jellemző vegyületeket teszi hozzá a rendszerezés feltételeihez.
Számunkra a vetésforgó tervezésénél a növénycsaládok vagy figyelembe vétele a fontos: egyazon növénycsaládokba tartozó fajoknak ugyanis hasonlóak a tápanyag- és vízigényei. Ha egy ágyásba több éven keresztül csak a burgonyafélék (Solanaceae) családjából kerülnek ki növények (burgonya, paprika, paradicsom, tojásgyümölcs, de ide tartozik a dohány az angyaltrombita és a petúnia is), a talaj tápanyagait és ásványi anyagait egyoldalúan fogják felhasználni, elszaporodnak a kártevőik és kórokozóik, és mindennek hatására évről évre kevesebb és rosszabb minőségű gumót vagy termést takaríthatunk be.
Ennek kiküszöbölésére tehát az egyesszámú szabály: vegyük figyelembe, hogy mely növénycsaládokba tartoznak a termeszteni kívánt növények. A következő táblázat kiindulási segítséget jelenthet, felsorolva a leggyakoribb kiskerti növénycsaládokat, kedvelt képviselőikkel.
Növényrend | Növénycsalád | Képviselők |
Asparagales – Spárgavirágúak | Alliaceae – Hagymaformák* | vöröshagyma, fokhagyma, metélőhagyma, póréhagyma |
Apiales – Ernyősvirágzatúak | Apiaceae – Zellerfélék | sárgarépa, zeller, pasztinák, petrezselyem, kapor, édeskömény, koriander |
Asterales – Fészkesvirágzatúak | Asteracaeae – Fészkesek vagy őszirózsafélék | napraforgó, kerti saláta, cikória |
Brassicales – Keresztesvirágúak | Brassicaeae – Káposztafélék | Fejes káposzta, kelkáposzta, brokkoli, karalábé, bimbós kel, kínai kel, karfiol, torma, retek, mustár, kerti zsázsa |
Caryophyllales – Szegfűvirágúak | Chenopodiaceae – Libatopfélék | spenót, mángold, cékla, cukorrépa |
Cucurbitales – Tökvirágúak | Cucurbitaceae – Kabakosok | görögdinnye, sárgadinnye, uborka, sütőtök, spárgatök, olajtök, laskatök, patisszon, cukkíni |
Fabales – Hüvelyesek | Fabaceae – Pillangósvirágúak | borsó, bokorbab, futóbab, lencse, lucerna |
Poales – Perjevirágúak | Poaceae – Perjefélék | Csemegekukorica |
Solanales – Burgonyavirágúak | Solanaceae – Burgonyafélék | burgonya, paprika, paradicsom, padlizsán |
*Rendszertani változások nyomán már alcsalád
Ne vesszen el a tápanyag!
Ha majd a cikk végén visszatekintünk a szempontokra, látni fogjuk, hogy a siker kulcsa hosszútávon gyakorlatilag a kedvező talajállapot fenntartása. Amennyiben ez megvan, a növények gyorsan és egészségesen fejlődnek, ezáltal ellenállóbbak lesznek a károsítókkal szemben is.
A kedvező talajállapot lehetőséget nyújt a növényeknek, hogy a talajban lévő tápanyagokat optimálisan fel tudják venni. Ehhez nemcsak a talaj fizikai és kémiai tulajdonságainak éppen megfelelő egyensúlyára van szükség, hanem olyan tényezőkre is, mint például a növényeink gyökérmélysége.
A különböző gyökérmélységek kihasználása hatalmas előnyt jelent a házikerti vetésforgóban. A tápanyagokat rejtő talajrétegek különböző mélységekben helyezkednek el, így ha kicsit zsonglőrködünk a sekélyen és mélyen gyökerező növények sorrendjével, évről évre hasznosulni fognak a különböző rétegekben lévő tápanyagok. A sekélyen gyökerező zöldségfajok (pl.: hónapos retek, uborka) gyökerei a legfelső talajrétegbe kapaszkodnak, innen tudják felvenni a tápanyagokat és a vizet. Ha ezeket a növényfajokat – a rokonságok figyelembe vételével – mélyen gyökerező növények követik, nem vesznek el a talaj alsóbb rétegeiben a tápanyagok, és nem zsaroljuk ki a felső réteg készleteit. A mélyen gyökerező növények (pl.: hüvelyesek, paradicsom) másik előnye, hogy gyökérjáratokat képeznek a talajban a fejlődő gyökérzetükkel. Ezzel a mind a talaj tápanyag- és vízkörforgását támogatják, mind a többi növény fejlődését is, hiszen járatokkal teli talajban ők is könnyebben fognak mélyebb rétegekbe is gyökeret növeszteni.
A tápanyagok optimális hasznosításában természetesen a szerves trágyázásnak is fontos szerepe van. A nagyobb tápanyagigényű növényeket érdemes rögtön azután termeszteni, hogy bolti trágyával vagy komposzttal megtámogattuk a területet. Vannak olyan növényfajok is, amelyeknek kifejezetten ártalmas egy ilyen „tápanyagbomba” után közvetlenül kikerülniük a kertbe. A következő táblázatban a főbb zöldségnövényeket találjuk a tápanyagigényük szerint. Ez segítheti ezt a tervezési fázist.
Nagy tápanyagigényű fajok (komposzt és szerves trágya után közvetlenül jöhetnek) | Burgonya, paprika, paradicsom, tök, dinnye, káposzta, zeller, torma, csemegekukorica |
Tápanyagigényes, de nem közvetlenül szerves trágyázás után ajánlott | Sárgarépa, petrezselyem, retek, pasztinák, hagyma, saláta, endívia, cikória, rukola |
Kisebb tápanyagigényű fajok (szerves trágyázás után 2 évvel) | bab, borsó |
Kiegészítés
A talaj árnyékolása
Az árnyékolás fontosságára ma számtalan talajtakarási lehetőség hívja fel a figyelmet. A szerves talajtakarás (pl.: szalmával, fűkaszálékkal) vagy szervetlen talajtakarás (agroszövettel, fóliával) sok formáját kipróbálhatjuk, de segíthetjük az árnyékolást a növénytársítás praktikáival is.
Ha a talaj a kertünkben takaratlan vagy nincs árnyékolva, hamar kiszárad, többszöri öntözés szükséges, ami gyorsabban kimossa a tápanyagokat a felsőbb talajrétegekből, minthogy a növények fel tudnák venni. Éppen ezért egy kevésbé árnyékoló növény mellé (pl. lóbab mellé spenótot vagy kerti salátát) egy gyorsan növő, nagyobb levéltömegű fajjal megvédhető a talaj a kiszáradástól.
Mindezen figyelembe veendő tények alapján egy tervet is nehéz összeállítani úgy, hogy a család igényeit kielégíthessük kertünk ajándékaival, de érdemes több vetésforgó-változatot is készíteni az előre nem látható esetekre. Eredményes tervezést és kertészkedést kívánok!