Az előző részben megismerkedhettünk néhány, különböző módon károsító kártevővel a zárt termesztőberendezésekben, és megtudtuk, milyen természetes ellenségeik léteznek. Ezek közül többen a természetben is előfordulnak, de kereskedelmi forgalomban is kaphatók. A mai cikkből kiderül, kik azok, akik szívogatják, gyengítik a növényeinket és ezzel együtt terjeszthetik a vírusokat.
Molytetű, vagy közismert nevén a liszteske
Viaszos, lisztes bevonatú, a levél fonákján található. Táplálkozásuk során szívogatják a növényeket, így azok visszamaradnak a fejlődésben, tenyészidejük csökken, és a termésmennyiségük is elmarad az átlagtól. Mézharmatot ürítenek, melyen másodlagosan korompenész alakul ki, ezáltal csökken az asszimilációs felület, a növény minősége és piacképessége romlik. Mindezek mellett vírust is terjesztenek. A védekezés ellenük nehézkes, hiszen szűznemzéssel szaporodnak, és évente 10-12 nemzedékük fejlődik. A megfigyelések szerint üvegházakban nagyobb rendszerességgel fordulnak elő, mint fóliasátrakban. Nagyobb létszámban, ha megzavarjuk őket, felhőkben röppennek fel.
Természetes ellenségeik:
-Fürkészdarázs
Molytetű lárvákat parazitálja. A lárvák testébe helyezi a tojásait, majd abban fejlődik. Kereskedelmi forgalomban kapható, kartonlapokra ragasztott nimfák formájában, melyet egyenletesen eloszlatva a növényekre kell helyezni.
-Ragadozó poloska
A molytetű több fejlődési alakját nagy mennyiségben képes pusztítani (szívogatja, táplálkozik). Kereskedelmi forgalomban nimfa és imágó alakban is megtalálható.
Levéltetvek
Fajonként változatos színű, apró állatok, melyeket szerintem senkinek nem kell bemutatni, szinte mindenhol megtalálhatók, ha kedvezőek a környezeti viszonyok. Fiatal növényi részen, hajtáson, levélen, virágon és bimbón egyaránt károsít, szívogatása következtében a növény visszamarad a fejlődésben, sárgul, deformálódik. Mézharmatot ürít, mellyel a liszteskéhez hasonlóan szennyezi a növényt, csökken az asszimilációs felület. A legnagyobb gondot a vírusterjesztésük okozza. Zárt termesztőberendezésben egész évben gondot okoz, jellemzően több tápnövényen is előfordulnak.
Természetes ellenségeik:
-Fürkészdarázs
A korábban említett módon parazitálja a gazdaállatot.
-Ragadozó gubacsszúnyog
A levéltetű testét felsebzik, kábító toxint juttatnak szervezetükbe, majd kiszívják testnedveiket. A természetben is előfordul, de kereskedelmi forgalomban is kapható lárva alakban, melyet a növényállományba kell kiszórni.
-Zengőlégy
A levéltetű által ürített mézharmat révén érzékeli a levéltetű-kolóniákat, így ennek közelében helyezi el a tojásait. Később a lárvák fejlődésük során pusztítják el prédaállataikat. Lárva alakban telepítik be a növényházakba, de a természetben is fellelhetők.
-Kétpettyes katicabogár
A lárvák és bogarak is ragadozó életmódot folytatnak, természetben előfordul.
Tripszek
Az ellenük való védekezés a konvencionális termelésben is nagy fejtörtést okoz növénvédőszer-rezisztenciájuk miatt. Tojócsövükkel a generatív növényi részekbe helyezik tojásaikat, a bőrszövetet felsebzik, és a kiserkenő nedvet felszívják. Ennek következtében ezüstös színű szívásnyomok jelennek meg a leveleken. A növény visszamarad a fejlődésben, torzul, deformálódik. Vírust terjesztenek.
Természetes ellenségeik:
-Ragadozóatkák
Több faj sorolható ide, de általánosságban elmondható, hogy a tripszek elleni biológiai védekezésben igen jó eredménnyel hasznosíthatók. Megragadják áldozataikat és kiszívják testnedveiket. Ám egyesek csak a fiatalabb, kisebb egyedeket, lárvákat tudják bekebelezni. Kereskedelmi forgalomban kaphatók.
-Ragadozó virágpoloska
Az imágók és nimfák is képesek szívogatni a tripszek különböző fejlődési alakjait. A kifejlett egyedek a virágokban szeretnek tartózkodni, ezáltal a virágon élő, táplálkozó tripszekhez könnyen hozzájutnak.
Atkák (közönséges takácsatka, szélesatka, paradicsom-levélatka)
A tápláló növényi nedvek szívogatása következtében a levelek színe kivilágosodik, a növény visszamarad a fejlődésben. A takácsatka jelenlétére utal, ha a level fonákon, szövedékben megtapadó porszemcséket látunk. A paradicsom-levélatka szívogatása nyomán rozsdabarna növényi részeket figyelhetünk meg, a levélfonák ezüstösen csillog. Levelet, szárat és termést is károsítja, de a termésen nem jelentkeznek a tünetek. A szélesatka szinte minden növényi részt károsít, melynek következtében a virágszirom barnul, elhal, a bogyó parásodik, torzul. A levelek szalagosodnak, fonáki részük ólomszerűvé válik.
Természetes ellenségeik:
Az említett atkák közül nagyrészt csak a takácsatkákkal táplálkoznak.
-Ragadozóatkák
Különböző fajokat is ismerünk, melyek egyaránt megtalálhatók kereskedelmi forgalomban. Többségükről elmondható, hogy bár nektárt és vizet fogyasztva is életben maradnak (kivéve az üvegházi ragadozóatka fajt), prédaállattal táplálkozva életképesebbek.
-Ragadozó gubacsszúnyog
Szabadföldön is jelen vannak, a tavaszi-nyári időszakban pedig az üvegházakban bármikor találkozhatunk velük. A levéltetűnél említett gubacsszúnyogtól ez a faj eltér, hiszen a Feltiella acarisuga fajok csak a takácsatkán fejlődnek.
Bízom benne, hogy ezzel a kis összefoglalóval sikerült egy kicsit megismertetnem a zárt termesztőberendezések legismertebb kártevőit, és segítettem a megfelelő természetes ellenség kiválasztásában. A kereskedelmi forgalomban lévő, engedélyezett készítmények megtalálhatók a NÉBIH engedélykereső oldalán, de bátran keressék a növényorvosokat, szaktanácsadókat, és gazdaboltosokat is.
A következő részben kitérünk ezeknek a kértevőknek a megfigyelésére, előrejelzésére és csapdázására.
Felhasznált irodalom:
Budai Csaba – Biológiai növényvédelem hajtató kertészeknek