Lehetőségek és útvesztők a szőlőültetvények tápanyag-gazdálkodásában

 A környezetkímélő integrált szemlélet sok esetben nem is a közvetlen trágyázási megoldásokat, hanem a közvetett eljárásokat preferálja (tápanyag tartalékok mobilizálását, talaj minőséget javító módszereket – 1. ábra). Az eredményes tápanyag-gazdálkodási gyakorlat kialakításához általános recept, mindenütt üdvözítő megoldás sajnos nincs, hiszen:

• A szőlőültetvények nagyon eltérő adottságú területeken fordulnak elő.
• Különbséget jelent, hogy az ültetvény létesítése előtt mivel hasznosították a területet. Az egyoldalú, évtizedekig-évszázadokig fenntartott monokultúra a talaj tápanyagkészleteinek egyoldalú elszegényedéséhez, „talajuntsághoz” vezet.
• Az alany-nemes fajta kombinációk tápanyagigénye és tápanyag-hasznosító képessége is jelentősen különbözhet.
• Az alkalmazott termesztés-technológia meghatározó szereppel bír a tápanyagok érvényesülésében.
• Az ültetvény életkora (a gyökérrendszer kiterjedtsége, fás részek aránya) is fontos szempont.
• Az évjárat jellege, a terület időjárási viszonyai a tápanyagokhoz való hozzáférést, ill. abszolút és/vagy relatív tápanyaghiányt idézhetnek elő.

A tápanyag-gazdálkodási gyakorlat egyrészt a bor minőségét, másrészt a biotikus és abiotikus stresszekre adott válaszokat és a szőlőnövény kondícióját végső soron a gazdaságos művelésben tartás élettartamát határozza meg. Ehhez a tervező munkához néhány sarokpontot emelhetünk ki, mely megalapozhatja a jó tápanyag-gazdálkodási gyakorlat kialakítását, összhangban a termesztés-technológia rendszerével.

Feltöltő trágyázás

 A szőlőültetvény létesítése előtt előírás, hogy talajtani szakértő talajvédelemi tervet készítsen a területre. A talajszelvény feltárásával nyert információk felhasználásával a cél, hogy felmérjük azokat a teendőket, melyekkel kedvező talajállapotot alakíthatunk ki az ültetvény számára; a hiányzó szervesanyagot és makroelemeket pótoljuk, ún. feltöltő trágyázással.  A feltöltő trágyázás során a bedolgozott szervestrágyával a talajéletet segítjük elő, növeljük a talaj pufferkapacitását, vízbefogadó- és megtartó képességét, szervesanyag tartalmát, a benne lévő mikroelemekkel hozzájárulunk a kiegyensúlyozott tápanyag ellátáshoz.

Szükség szerint meszezéssel kialakítható az a semleges körüli talaj kémhatás, melynek során a tápelemek többsége felvehetővé válik.

Ekkor van lehetőség a talajban lassan mozgó foszfor-, kálium- és magnéziumhiány pótlására, így a forgatás során ezek a fő gyökérzónába juttathatók. Környezetkímélő termesztésnél az optimálisnak tartott ellátottsági szintig történik a feltöltő adag meghatározása. A túlzott makroelem-feltöltés más tápelemek hiányát is előidézheti, ill. talajtípustól függően a tápelemek lekötődése miatt nem hasznosul. A feltöltő trágyázással legalább a nem termő évekre, de akár még hosszabb időszakra is biztosítani lehet az ültetvény tápanyagszükségletét.

A fenntartható termelés érdekében a talajban lévő tápanyagkészletek hasznosítását is elő kell segíteni. Ennek egyik hatékony eszköze a növény oldaláról a termőhelyhez és nemes fajtához jól megválasztott alanyfajta. Az alanyok eltérő tápanyag-hasznosítási (felvétel, transzport) képességének felhasználásával mérsékelhető a műtrágyák alkalmazása, ami alkalmazásuk káros következményeinek elmaradását is eredményezi – kiemelten a talajsavanyodást és a tápelem antagonizmusokat. Az oltványtőke tápelemellátottsága mind az alany-, mind a nemesfajta által befolyásolt.

A víz- és tápanyagok hasznosításában az alanyfajták gyökérrendszerének mérete, horizontális és vertikális eloszlása fontos tényező. Kísérletekkel igazolták, hogy a gyökérsűrűség sokkal inkább meghatározza a nemes növekedését, mint a gyökér mélység. A gazdasági hasznot növeli, ha az ültetvény élettartama nő, hosszabb ideig képes teljes értékű termés produkálására. Ebben jelentős szerepet tölt be a tőkekondíció, ami a tőke alanyoktól függő sajátossága. A hosszú élettartam forrása emellett az egyensúlyi helyzetek (generatív-vegetatív, harmonikus tápanyagellátás) fenntartásában, helyreállításában van.

Fenntartó trágyázás

 A termő ültetvények trágyázásának célja a feltöltő trágyázással elért tápanyagszint fenntartása az ültevény egész élettartama alatt. A fenntartó trágyázással pótoljuk a terméssel a területről kikerülő és a tőke kineveléséhez szükséges, fatömegbe beépült tápanyag mennyiséget. Kiemelt szerep jut a fenntartó trágyázásnak az álló kultúrák életében, mivel az nemcsak az adott év termésmennyiségét és -minőségét, hanem a következő év termését is befolyásolja.  Az ültetvények tápanyag-gazdálkodásának sajátossága, hogy ősszel a levelek tápelemtartalmának igen nagy hányada visszavándorol a fás részekbe, valamint a gyökerek is szénhidrát- és tápanyagraktárként működnek.

Így azután a kora tavaszi nagy energia igényű kritikus időszakban fakadáskor, amikor még a gyökérzet – az alacsony hőmérséklet miatt – nem tud kellően funkcionálni, a raktározott tartalék tápelemek megfelelő ellátást biztosíthatnak. A vegetációs időszak elején a nitrogéntartalék a növény igényének 15-30 %-át képes fedezni. A vegetációs időszak második felében is nagy jelentősége van a korábban felvett tápanyag mennyiségnek. A fürt nitrogén- és káliumtartalmának növekedése – az érés másfél hónapja alatt – 75 %-ban a föld feletti szervekből történő tápelem-átáramlás (retranszlokáció) eredménye.

A tápanyagok hasznosulását számos tényező befolyásolja, s e tényezők termőhelyenként és évjáratonként is különbözőképpen jutnak érvényre. A hatékonyabb tápanyag-visszapótláshoz nem elég a talajt ismernünk, ismernünk kell termesztett növényeink igényeit, sok esetben nemcsak a növényfajét, hanem a fajtáét is. A fenntartó tápanyag adagok meghatározásához szükséges a terület talajának fizikai–kémiai–biológiai sajátosságaiban bekövetkező változások ismerete.

A szakszerűen megszedett talajminták analízisétől várható csak megfelelő információ. Ehhez a homogénnek tűnő egységes területet (max. 5 hektár) jól reprezentáló (cikk-cakk v. átlós bejárással) minimum 20 pontból és két talajmélységből (0-30 cm és 30-60 cm) vett mintára van szükség. A talajvizsgálatnál alkalmazott módszerek figyelembe vételével értelmezhetőek a kapott eredmények, ebben szaktanácsadók is segítik a termelőket.

A különböző jellegű évjáratokban a növénynek a talaj tápanyagkészleteihez való hozzáférése eltérő, erről a virágzási időszakban, ill. az érés idején szedett levélminták vizsgálati eredményei nyújtanak információt. Itt is nagyon fontos a helyes mintavétel, az alkalmazott termesztéstechnológia ismerete, e nélkül az eredmények nem értelmezhetőek, ill. félrevezetőek. Pl. a Pannon Borrégióban a 2016-os virágzási időszakban a foszfor mellett a mikroelemek (elsősorban a cink és bór) felvétele kedvezően alakult, míg a levélanalízis eredmények alapján a többi makroelemből kisebb-nagyobb hiányok jelentkeztek az ültetvényekben – annak ellenére, hogy a talajvizsgálatok szerint a talajkészletek ezekből az elemekből megfelelőek.

A környezetkímélő módszerek a növény táplálását, a növényi igény kielégítését helyezik előtérbe. Ez azonban nem tápanyag megvonást jelent, hanem egy szabályozottabb pótlási gyakorlatot, melynek elemei: a szerves- és ásványi anyagok pótlása, a talajélet és a talaj vízháztartásának javítása.

Szerves és ásványi anyagok pótlása

 A szervesanyagok pótlásában – a szervestrágyák korlátozott mennyisége miatt – egyre nagyobb szerep jut a szőlő- és bortermelés „melléktermékeinek”, a venyigének, komposztált törkölynek. Mára általánossá vált, hogy minden második sorköz „zöld”, vetett vagy természetes növénytakaróval borított. A szervesanyag megőrzése, gyarapítása kulcskérdés – különösen az eróziónak kitett vékony termőrétegű talajokon, ill. meliorált területeken. Ennek hiányában szélsőséges időjárási viszonyok között pl. a klorózis következményeként mennyiségi és minőségi termésvesztéssel kell számolnunk, sőt a visszafordíthatatlan folyamat a tőke pusztulásához vezet. A szervestrágyázás jelentősége a környezet tudatosabb termesztési gyakorlatokkal növekszik.

Ásványi trágyákkal, műtrágyákkal csak a szervestrágyával nem kompenzált tápanyagveszteségek pótlása javasolt. Amennyiben a venyige az ültetvényben marad, akkor a következő tápanyagivonással számolhatunk 1 tonna fürttermésre vetítve: 7,5 kg N; 4,0 kg P₂O₅; 10 kg K₂O; 9 kg CaO; 2,4 kg MgO.

A nitrogénszükségletet meghatározza továbbá a tőkék növekedési erélye. Ha sorköztakaró növényzet van az ültetvényben, akkor ezek tápanyagkivonásával is számolni kell, s növelni kell a nitrogénadagot (kb. + 50 kg/ha mennyiséggel). A talajban a foszfor nagyon alacsony mobilitása miatt 2-3 évi adag összevont kijuttatása gazdaságosabb megoldás lehet, de a tápanyag lekötődéssel is számolni kell. Laza, agyagásványokban szegény talajokon a kálium esetében a kimosódás veszélye miatt ez a gyakorlat nem javasolt.

A rendszeres, jó minőségű és gazdaságos terméshozamok alapja a szőlő tápanyagigényének kielégítése (1. táblázat).

TERMÉS PARAMÉTER	TÁPELEMEK
	N	P	K	Ca	Mg	B	Cu	Fe	Mn	Mo	Zn
Mustfok	–		+			+		+	+		+
Íz, zamat, aroma	+		+
Bogyóméret	+		+			+	+	+	+	+	+
Fürtsúly	+		+			+	+	+	+	+	+
Termés kötődés	+				+	+					+
Bogyóhéj erőssége	+		+
Tárolási minőség				+							+
Betegség ellenállóság	–		+	+	+	+	+
Termés mennyisége	+	+	+			+	+	+	+	+	+
1. táblázat: Tápelemek szerepe a szőlőtermelésben

A műtrágyázás során a tápanyagok kijuttatásának idejét a tápanyagfelvétel éves dinamikájához kell igazítani elsősorban a nitrogén pótlásánál. A fenntartó trágyázás kivitelezésénél lényeges, hogy a tápelemeket abban az időben és formában biztosítsuk a növény számára, hogy azok minél nagyobb arányban hasznosuljanak (2. táblázat).

TRÁGYAFÉLESÉGEK	HÓNAPOK
	III.	IV.	V.	VI.	VII.	VIII.	IX.	X.	XI.
Istállótrágya
Szőlővenyige
Zöldtrágya
Nitrogén műtrágya
Foszfor műtrágya
Kálium műtrágya
Magnézium trágya
Levéltrágyák
Baktérium készítmények
2. táblázat: A szőlőtrágyázás időrendi táblázata

Talajélet

 A felvehető tápanyag mennyiség növelésében egy perspektivikus lehetőség a mikrobák életfeltételeinek, diverzitásának növelése; a talaj hasznos mikroorganizmusainak hatékonyabbá tétele. A talaj mikrobaflórája előmozdítja a tápelemek szabaddá válását és megjelenését a gyökérfelületeken. A nitrogén körforgalomban a különböző baktérium fajok szerepe meghatározó.

A szakirodalomból ismert, hogy kontrolált körülmények között a szőlőgyökerekkel szimbiózisban élő mikorrhiza gombák (arbuszkuláris endomikorrhiza) révén a növények erőteljesebben fejlődnek, kedvezőbb az ásványi elemhasznosításuk. A mikorrhizák elsősorban a foszfor felvételét segítik elő, de adott esetben más nehezen hozzáférhető tápelemekét is. Emellett kedvező a hatásuk a talajszerkezetre, a talaj szervesanyag-tartalmának védelme révén a tápanyag dinamikát is kedvezően alakítják.

A mikorrhiza szimbiotikus kapcsolat a stresszhatások, köztük az aszályos periódusok túlélését is segíti. A talajból fertőző kórokozók elnyomásában betöltött szerepüket is megfigyelték.

Mindezek az előnyök szabadföldi körülmények között termőhelyi adottságoktól, évjárattól, fajtától, alkalmazott termesztés-technológiától függően juthatnak érvényre. Fontos azonban megjegyezni, hogy a mikroorganizmusok csak a meglévő tápanyagkészletek mobilizálásában játszanak szerepet, adott tápanyag hiányát a talajban nem képesek pótolni.

Klímahatások, talaj vízháztartása

 A talajban a levegő és a víz megfelelő aránya fontos a növények fejlődéséhez. Általában a vízkapacitás 75 %-ának megfelelő víztartalmat tekintik optimálisnak a növények fejlődése szempontjából. A növekedés a szőlő tápelemfelvételének „pacemakere”, így a vízhiány okozta növekedés-gátlás csökkenti a tápelem-ellátottságot is. A tápelemek oldódását, a diffúzió mértékét és az oxidációs-redukciós viszonyokat nagymértékben meghatározza a talaj víztartalma. Az ionok mozgása a talajban csak megfelelő nedvességtartalom esetén valósul meg, száraz talajban szállításuk akadályozott.

A nagyobb mennyiségben igényelt tápelemek, pl. kálium, foszfor esetében a tápanyagok gyökérhez jutásának sebessége szabja meg a növény ellátottságát.  Az optimális szintet meghaladó vízellátásnál a nitrogén, kalcium és magnézium felvétel mérséklődik. Száraz évben ezért a N/K arány tágul, csapadékos években pedig szűkül – az alacsonyabb N és magasabb K értékek miatt.

Jó tápanyagellátás esetén a növények abszolút vízfogyasztása nő, míg a terméshozamra vetített relatív vízfogyasztás csökken. Így az aszály érzékenyebben érinti a növényeket megfelelő tápanyagellátás esetén, mint hiány állapotnál. A víz- és/vagy N-hiány okozta stressz jobban megviseli azokat a növényeket, amelyek korábban bőséges ellátásban részesültek. A víz és a tápelemek hiánya terméscsökkenést okoz különösen, ha a hiány már a szezon elején jelentkezik.

Tápanyag-gazdálkodási terv

 A jól megalapozott trágyázási döntés révén csökken a trágyabevitel és annak költsége; csökken a környezeti hatás, szennyezés; csökken az ezzel összefüggő probléma – a tápelem arányok felborulása.

A tápanyag-utánpótlás tervezésénél törekedni kell – a talaj- és levélvizsgálati eredmények és az ültetvény kondíciójának ismeretében – az egyensúlyi helyzetek kialakítására. A levélvizsgálati eredmények több éves adatsoraiból látható tendenciákat össze kell vetni az adott év időjárási sajátosságaival. A tápanyagszükséglet megállapításánál a táblán maradó növényi részek tápanyag kivonásával nem, de öt éves ciklusban a közepes–jó talajellátottsági szintek elérésével számolunk.

Fontos szempont a tervezésnél, hogy a növényben a tápelemek nem önmagukban, hanem egymással kölcsönhatásban fejtik ki hatásukat. A talaj alacsony foszfor koncentrációja mellett a fotoszintézis mértéke a levelek magnézium koncentrációjának függvénye. Kísérletekkel igazolták, hogy a magnézium transzlokációja a gyökerekből a szőlővesszőbe függ a gyökerek foszforellátottságától, valamint a foszfor adagolás a magnézium transzlokációját érzékenyebben érinti, mint a felvételt. Foszforhiányos, magnéziummal megfelelően ellátott talajon a P-Mg összefüggés fennállása elegendő ahhoz, hogy magnéziumhiány tünetek (1. kép) lépjenek fel és a fotoszintézis magnézium-limitált legyen.

A magnézium felvételét erősen gátolják más kationok is, pl. a káliumion. A túlzott mennyiségű kálium gátolja a magnézium és kalcium felvételét, s ez összefüggésbe hozható a fürtkocsánybénulás tünetek jelentkezésével (2. kép).

A talajban a magnézium túlsúlya a káliumhoz képest viszont fürtfonnyadáshoz vezethet (3. kép).

A szőlő virágzása utáni időszak szélsőséges időjárása elősegíti a klorózis tünetek (4. kép) jelentkezését, ami a Ca+P mennyiségével kifejezetten szoros összefüggést mutat.

Minél nagyobb az említett két elem mennyisége, annál nagyobb a kockázat különösen, ha a nemes is klorózisra hajlamos. A bór esszenciális elem az ATP-pumpa működéséhez, így a B hiánya erősen csökkenti a gyökerek nitrát-felvételét. A visszafogott N-felvétel a bórhiányos tőkéknél alacsony levél N-tartalmat eredményez és alacsony cukor és keményítő akkumulációt a levelekben. Ugyanakkor a bőséges nitrogénellátás csökkentheti a foszfor felvehetőségét. A tápelem kölcsönhatások bonyolult rendszeréről ad áttekintést a 2. ábra.

Növénykondicionálás, levéltrágyázás

A lomblevelek a vízben oldott tápelemek felvételére is alkalmasak. Az oldat részben a sztómákon, részben a kutikulával borított epidermiszen keresztül hatol a levélbe. A levélen keresztüli tápanyagfelvétel lehetőségét kihasználva fejlődött ki a levéltrágyázás vagy permetező trágyázás. A levéltrágyázás a makroelem ellátásban csak, mint kiegészítő eljárás jön számításba. Segítségével a növények aktuális tápanyagigénye a tenyészidő során is pótolható. Elsősorban olyan esetekben javasolt, amikor a megfelelő ellátás a talajon keresztül átmenetileg akadályozott. A permetező trágyázás a makroelem-ellátásban nem helyettesítheti a hagyományos talajtrágyázást.

A növények lényegesen kisebb mikroelem szükséglete levélen keresztül is kielégíthető. A mikroelemtrágya permetező trágyaként – különösen lúgos talajon – jobban érvényesül, mint a talajtrágya. A hatékony levéltrágyázás körülményei is fontosak: borult, párás, hűvös idő esetén biztosított a permetlé lassú felszáradása és jó érvényesülése. A felvételt számos egyéb tényező, köztük a levél felülete, formája és elrendeződése, valamint a kutikula szerkezete is befolyásolja. Nem kellően tisztázott a levélen és gyökéren keresztüli tápanyagfelvétel kapcsolata.

A jól ellátott növények kevesebb tápelemet vesznek fel a levélen keresztül, mint a gyengén ellátottak. Feltételezik, hogy a levélen át felvett tápanyagok, különösen azok hiánya esetén, serkentik az anyagcsere-folyamatokat és ennek következtében a gyökér tápanyagfelvételét. A levéltrágyázás hatékonysága továbbá összefügg a tápelemek talajban és növényben való mozgékonyságával is (3. táblázat).

Tápelem	Talajban	Növényben
N	közepes-magas	magas
P	alacsony	magas
K	alacsony-közepes	magas
Ca	alacsony	alacsony
Mg	alacsony	magas
S	közepes	magas
B	magas	alacsony-közepes
Cu	alacsony	közepes
Fe	alacsony	alacsony
Mn	alacsony	alacsony
Mo	alacsony-közepes	alacsony-közepes
Zn	alacsony	alacsony
Cl	magas	magas
3. táblázat: Tápelemek mobilitása a talajban és a növényben

Az egyre szélsőségesebb időjárás és a kemikáliák mérsékeltebb felhasználása iránti elköteleződés növeli a növényi növekedést támogató anyagok iránti keresletet. Ezeknek a készítményeknek a legfontosabb hatása a gyökértömeg növelése, ennek révén a tápanyag-felvétel elősegítése és a stressz-tolerancia. Növény kondicionálókon olyan készítmények alkalmazását értjük, amelyek kedvezően hatnak a növények fejlődésére, terméshozamára, egészségi állapotára, kondíciójára, stressz tűrésére – elsődlegesen a tápanyag-forgalomra gyakorolt hatás révén.

A termésnövelő és vitalizáló készítmények skálája egyre szélesebb, ezek a hatótényező szerint két nagy csoportba sorolhatóak: az élő szervezeteket (mikroorganizmusokat) tartalmazókat bioeffektor, míg az abiotikus komponensűeket (pl. huminsavak, fulvosavak, aminosavak és más fehérje kivonatok, algakivonatok, illóolajok, gyógynövénykivonatok stb.) bioaktivátor összefoglaló névvel is illetik.

A lombtrágyákban lévő lehetőséget a borászok is felfedezték maguknak. Az időjárási viszonyok nagy hatással vannak az érési folyamatokra, egyre nehezebb feladat a mai borízlésnek megfelelő paramétereknek – amikor a fenolos érettség, a sav/pH, a várható alkoholtartalom és az aromaanyagok egyensúlya fennáll – megfelelő szüreti időpont kiválasztása.

A termesztés-technológia eszközei mellett, részben helyett, az optimális szőlőérettség és minőség javítását szolgálják a speciális szelektált élesztőkből származó anyagok, melyeket a zsendülés időszakában javasolt a lombozatra permetezni. A termékek – főleg aszályos évjáratokban – a fenolos érettség javítására, előrehozatalára és a termés érettségi fokának kiegyenlítésére, az aromapotenciál javítására, az asszimilálható amino-nitrogén és a glutation szintjének növelésére alkalmazhatók.

A must- és borminőségre gyakorolt hatás

 A termésparamétereket multifaktoriális összefüggésrendszer alakítja, emellett a számos tényező minőség befolyásoló szerepe évről évre változó arányú lehet. A borminőség alakításában a három legfontosabb környezeti faktor: a klíma, a talaj és a termesztéstechnológia. A talaj hatása a bor minőségére a talaj eltérő ásványi elemeiben, a hőmérsékleti és fizikai tulajdonságaiban nyilvánul meg. Az irodalmak egy része viszont azt sugallja, hogy a talajtípus hatása a szőlő minőségére a tőkekondíció és a vízmegőrzési tulajdonságok közötti kölcsönhatás révén érvényesül.

A borvidéki karakter (terroir hatás) csak harmonikus (talaj–növény) ellátottságnál, kontrollált stressz körülmények között érvényesül. A tápelemharmónia nemcsak a növényben, hanem a bogyókban is fontos minőségi kritérium. Az erjedési folyamatokhoz az élesztők nitrogénigényét kell optimálisan kielégíteni. A kálium túlzott jelenléte a bogyókban a pH emelkedéséhez vezet, míg a magnézium-túlsúly kesernyés ízt kölcsönöz a bornak. Mérsékelten termékeny talajokon, mérsékelt víz-stressz esetén csökken a vegetatív növekedés, melynek révén kedvezőbb lesz a mikroklíma és kisebb a bogyóméret.  A vegetatív–generatív egyensúly pedig a szőlő- és borminőség javulását eredményezi.