H. János kérdése: mitől kukacos az alma? Tavaly rengeteg ilyen almám lett, mit tehetek, hogy idén ne forduljon elő?
Aki válaszol:
Németh Zoltán, okleveles kertészmérnök, növényvédelmi szakmérnök
Az almamoly (Cydia pomonella)
Ahogy azt már tőlem megszokhatták – nyilván nem kioktató szándékkal, hanem a tájékoztatás miatt – mindig pontosítással és egy kis rendszertannal kezdem válaszomat. A kártevő az ízeltlábúak osztályának (Insecta) lepkék rendjébe (Lepidoptera), azon belül a sodrómolyok családjába (Tortricidae) tartozik. A lárva típusa valódi hernyó. Az mondjuk furcsán hangozna, hogy „hernyós” az alma, így azt javaslom, hogy mondjuk azt egyszerűen: molyos lett a termés.
A szakmával kevert nyelvtani eszmefuttatás után nézzük e nagyon komoly károkat előidéző rovart. Elsődleges tápnövénye az alma, de károsíthatja a körtét és – nem elírás – a diót is. A gyümölcsben egészen a magházig hatol a lárva. Ha nem kellően ritkítottuk meg a termést akkor a gyümölcsök érintkezési felületén a szomszédos almába is áthatol. A károsított gyümölcs lehull a talajra. Súlyos fertőzés esetén szinte terítve lehet a fa alja.
Az imágó (a kifejlett lepke) barnásszürke, 1 cm hosszú. Öt lárvastádiuma van: a petéből kikelő fiatal alak 1,5 mm nagyságú, az amúgy áttelelő L5-ös („öreg”) valódi hernyó akár a 2 cm-es méretet is elérheti. Színe rózsaszínes árnyalatú, feje barna.
Évente két nemzedéke fejlődik. A már említett idős lárva telel át az almafa kérge alatt nemezszerű fehér gubóban (kokon). Tavasszal az első lepkék általában május elején jelennek meg, de az idei év bebizonyította: aki nem rakta ki a feromon csapdáit már áprilisban és lekéste az első rajzást, így a kezelést is, nagy károkra számíthat. Az első védekezésnek azért is van nagy jelentősége, mert a fiatal, érzékeny, éppen kikelt hernyók – mielőtt behatolnak az almába – jó hatékonysággal pusztíthatók. A petéket a fiatal hajtásokra, gyümölcskezdeményekre egyesével helyezi el a nőstény lepke. A második (nyári) nemzedék rajzása július hónapban várható és szeptemberig tart.
Az almamoly előrejelzése jól megoldott, az elsők között fejlesztették ki a feromoncsapdáját. A feromonokat másképp is felhasználhatják, főleg árutermő ültetvényekben, az un. légtértelítéses módszerrel, amely felfogható biológiai védekezésnek is. Lényege a nagy számú (1000 db/ha) alumínium dróttal megerősített speciális porózus szerkezetű csőben kihelyezett szintetikus feromon, mely folyamatosan párolog. Pontosan nem ismerjük az okát, de az valószínűsíthetjük, hogy a hímeket megzavarja a túl sok ivari feromon és nem találják a nőstény egyedeket. (ISOMATE CLR)
Több technológiai felfogás létezik: a rajzó lepkéket gázosodó készítményekkel (klórpirifosz-metil) és kontakt piretroidokkal gyéríthetjük.
Ha feltételezzük, hogy a rajzáscsúcs idején történik a tömeges peterakás, akkor az ovicid (tojásölő) hatást is kifejtő kitinszintézis gátló, valamint a juvenoid, ekdiszteroid és az izomműködést blokkoló hatásmechanizmusú készítményeket alkalmazhatjuk.
A védekezés barátságosabb módja a Bacillus thürigiensis baktérium toxinjának (DIPEL DF) alkalmazása: a rajzáscsúcs után 1 héttel permetezzük az állományt, így az éppen kelőfélben lévő fiatal lárvákat pusztíthatjuk.
Ha gondban van a hatóanyag nevekkel, az alábbi cikkben hatékony segítséget kaphat a megfelelő készítmény megtalálásához:
https://dev.agroforum.hu/szaktanacsadas-kerdesek/hogyan-keressunk-megfelelo-novenyvedo-szert/
