Fenntarthatóság kell az élelmiszerellátó rendszerekben és a kistermelőknél. Mégpedig azért, mert a mezőgazdaság egyre inkább növeli a káros, üvegházhatású gázok kibocsátását.
Fenntarthatóság kell az élelmiszerellátó rendszerekben és a kistermelőknél. Mégpedig azért, mert a mezőgazdaság egyre inkább növeli a káros, üvegházhatású gázok kibocsátását.
A mezőgazdasági szektor (beleértve az erdőgazdálkodást, halászatot és állattenyésztést) generálja az üvegházhatású gázok (ÜHG) mintegy ötödét. Ezért a mezőgazdaságnak egyrészt a jelenleginél nagyobb részt kell vállalnia a klímaváltozás elleni küzdelemben, másrészt a saját a saját hatásának következményeivel is szembe kell néznie – olvasható az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), „Az élelmezés és mezőgazdaság helyzete 2016” című jelentésben.
Nem lesz egyszerű a gazdálkodás és az élelmiszerellátó rendszerek átalakítása a számtalan érintett, az eltérő módszerek és a természeti adottságok különbözősége miatt. A FAO szerint mégis most kell nekikezdeni, mert idővel az éghajlatváltozás hatásai is egyre csak erősödnek. A fejlődő országokban élő mintegy félmilliárd kistermelő mezőgazdasági-gazdasági és társadalmi körülményei azonban sokban eltérnek. Ezt a sokszínűséget kell tükröznie a megoldásoknak is, nincs tehát egy általános, mindenkire alkalmazható módszer.
A FAO jelentés ezért több alternatív, gazdaságilag megvalósítható módját mutatja be annak, hogyan támogathatók azok a termelők, akik a klímaváltozás hatásainak a legjobban ki vannak téve, hogy erősebbé váljanak.
Több bizonyítékot is felsorol a jelentés az éghajlatbarát-megoldások (például ellenállóbb növényfajták alkalmazása, a kisebb talajterhelés vagy a talaj termőképességének javítása integrált módon) megvalósíthatóságára. Egyedül a nitrogénhasználat hatékonyságságára ügyelve több mint százmillió fővel lehetne globálisan csökkenteni a rászorulók számát.
Ajánlások is szerepelnek a tanulmányban az ÜHG-kibocsátás csökkentésére: a vízkímélő módszerek az árasztásos rizstermesztés során például 45 %-kal fognák vissza a metánkibocsátást, míg az állattartás kibocsátása akár 41 %-kal is mérsékelhető lenne a hatékonyság javításával.
Az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatását már érződik egyes gabonák esetében. Ezen túlmenően a jövőben várhatóan csökkeni fog egyes ételek tápanyagtartalma (pl. cink, vas vagy a bennük található fehérje), olyan egészségügyi problémákhoz vezetve, mint a vírusos hasmenés az embernél vagy az állatoknál a határokon átterjedő betegségek növekvő gyakorisága. Várhatóan 2030 után még erősebb lesz a nyomás az élelmiszer-termelésen, miközben főleg a fejlődő országokat már azt megelőzően is nehéz helyzetbe hozza a magasabb átlaghőmérséklet.
A FAO arra biztatja a döntéshozókat, hogy segítsenek a kistermelőknek az őket támogató környezet kialakításával és az átalakítás előtt álló akadályok felszámolásával. Ilyen akadályok lehetnek a nem fenntartható gyakorlatot favorizáló állami támogatások, a nem megfelelően kialakított ösztönzők, a piachoz vagy hitelhez jutás nehézségei, vagy a nők hátrányos megkülönböztetése, akik egyébként a mezőgazdasági munkaerő közel felét adják.
Jelentősebb befektetésre lenne szükség a fejlődő országok klímaváltozás elleni lépéseinek támogatására, olvasható a jelentésben. Ezek a gyakran alacsony összegű támogatások katalizátorként hathatnak a nagyobb állami és privát szektorból érkező befektetésekhez. Az alkalmazkodásnak és a negatív hatások enyhítésének párhuzamosan történnie.
Lépések nélkül a mezőgazdaság továbbra is jelentős, káros üvegházhatású gázkibocsátó marad. Klímabarát megoldásokkal, a talaj termőképességének és az erdők szénmegkötő képességének javításával úgy csökkenthető a károsanyag-kibocsátás, hogy közben nő a termelés. Az élelmiszerellátó rendszereken keresztül pedig mérsékelhető lesz az élelmiszerveszteség.
(FAO, NAK)
