Reménytelennek tűnő vállalkozás az itt maradottaknak elhunyt barátunk jellemét felidézni: hiszen a teljesség csupán egy töredékét tudjuk méltatni.
Dr. Budai Csaba Hódmezővásárhelyen született 1941-ben Budai László városi főmérnök és Iszlay Magdolna zongoratanárnő gyermekeként. A Bethlen Gábor gimnáziumi érettségi után a Debreceni Agrártudományi Egyetemen szerzett Agrármérnöki diplomát. Szülei zenész vagy építészmérnöki pályára szánták, de kosárlabda szeretete Debrecenbe csábította. Végzése egybeesett a hazai zöldséghajtatás kezdetével melynek növényvédelmi kérdései felkeltették az érdeklődését 1973-ban növényvédelmi szakmérnöki képesítést, 1975-ben doktori címet, majd 2002-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Pályafutása során több mint 40 éven keresztül a Csongrád megyei Növényvédelmi Állomáson dolgozott, s munkájának zömét a sok újdonságot tartogató növényvédelmi eljárások kidolgozása, fejlesztése jelentette. Ez a későbbi időszakban a vegyszermentes biológiai módszerek kérdéskörét érintette. A biológiai védekezési eljárásokon belül személyéhez kötődően indult el a molytetű fürkészdarázs – Encarsia formosa – tömegtenyésztése és formatervezett dobozokban történő forgalmazása.
Évtizedeken keresztül a szakmai publikációi, szakkönyvei (Primőrök védelmében, Növényvédelem a hajtatásban, Biológiai növényvédelem hajtató kertészeknek stb.) adtak segítséget a gyakorló kertészeknek. Összesen tizenkét szakmai könyv szerkesztésében vett részt és közreműködött 4 szabadalomban. Munkáját Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója, MAE Aranykoszorús kitüntetéssel és miniszteri elismeréssel jutalmazták.
Sokoldalúságát jelzi, hogy hangszeres tudásán kívül a kosárlabda sportban is kiemelkedőt nyújtott, sőt művészien festett képeket is, melyek közül az Erdélyben készültek különösen megkapóak.
Több évtizeden keresztül a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen, mint címzetes docens segítette a szakmérnöki és növényorvosi képzést, de munkahelyén is kiemelt figyelmet kapott a felsőfokú végzős diákok szakmai támogatása.
A Wageningeni Egyetem (Hollandia) Entomológiai tanszékével közösen 10 évig folytak üvegházi kártevők ellen biológiai védekezési vizsgálatok Joop von Lenteren professzor vezetésével.
Magyar-spanyol kétoldali, államközi megegyezés keretein belül részt vett a Kanári-szigeteki növényvédelmi technológiák kidolgozásában.
Széles körű szakmai – baráti kapcsolattal rendelkezett (Egyiptomi agrárszakemberek, Holland kollégák, Keszthelyi Agrártudományi Egyetem oktatói, országosan, sőt nemzetközi szinten elismert nevekkel is kapcsolatban állt), szakmai elismerése kiemelkedő és jelentős volt, minden szinten.
Tartalmas életet élt, vonzódott Erdélyhez, ahova az Iszlay család révén gyökerei nyúltak, s úgy látszik sikerült átörökíteni zeneszeretetét és kosárlabda érdeklődését – testnevelő tanár feleségével együtt – két gyermekébe és hét unokájába.
A halált azonban pont az a valami teszi tragikussá, amit mindenki magával visz. Ezért mindig zavarba ejtő, és reménytelennek tűnő vállalkozás az itt maradottaknak elhunyt barátunk jellemét felidézni: hiszen a teljesség csupán egy töredékét tudjuk méltatni, az örökség jelentős része szükségszerűen elvész.
A legkisebb – 8 éves – unokájának, Borókának búcsúversével zárjuk ezt a rövid megemlékezést:
Nyugodjék békében!
Papa sajnos távozott, de minket mindig védett, óvott, a mennyország kapujában remélem boldog!
Kedves Csaba Barátunk! Mint ahogyan azt mindig vallottad: szerénység, szeretet, tisztesség és humor mindenek előtt!
Isten veled!
