Pazar külsőségek közepette került sor a Kínai Agrárpromóció Konferencia megrendezésére a budapesti Gerbeaud Házban; kínai és magyar üzletemberek, érdeklődők előtt mutatkozott be Kína, azon belül is elsősorban Jünnan tartomány; az együttműködési lehetőségek irányába is történtek tapogatódzások - írja a Magyar Hírlap.
A hegyvidékes, rendkívül változatos, négy Magyarországnyi országrészt Csang Mu, Jünnan Tartományi Agrárhivatal főosztályvezetője mutatta be, aki főleg arról beszélt, hogy az állam éléskamrájaként is szolgáló, mind a négy évszakban vethető és aratható területekkel bíró terület 4,2 milliárd amerikai dollár értékben exportálja termékeit, valamint a kínai kávétermesztés 91 százaléka is itt történik. Mint mondta, az Egy Övezet, Egy Út projekt, azaz századunk selyemútjának csomópontjában fekszik, és – ami hazai gazdasági szereplőknek is fontos – az egyre mélyebbé váló kínai-magyar államközi kapcsolatok pedig gazdasági tekintetben a kínai fél szerint is rendkívül kedvező eredményekkel kecsegtethetnek.
Őt követte Éder Tamás, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alelnöke, aki hazánk mezőgazdasági múltjáról és az iparosítás miatt az elmúlt másfél évtizedben kissé elmaradt, de rendkívüli potenciálokkal bíró magyar mezőgazdaságról tartott prezentációt a kínaiaknak, elsősorban alma- és baromfitermesztésünket emelve ki magyar sikerágazatként.
Budapest székhelyű Európai Egy Övezet Egy Út Egyesület elnöke, Li Csen a két ország összehasonlítása után ugyancsak úgy látta, hogy számos területen lehetőség nyílik az együttműködésre. Mint említette, Kína sok tekintetben önellátó, azonban például a tojás, illetve zöldségek kivételével számos területen felmerülő igények miatt jelentős importra – vagy éppen a termékkínálat diverzifikálására – szorul, e téren belül pedig a jó minőségű magyar búza, a sertéshús, a – madárinfluenza-járvány miatti korlátozások feloldása esetén – a kacsa- és libahús, illetve a tojás találhatna fogyasztókra a kínai piacon, de az alma, a barack és a takarmánykukorica is kelendő lehet. Beszélt a viszonylag szigorú kínai szabályozásokról, tanácsként megjegyezve, hogy minél kevésbé feldolgozott egy termék, annál bonyolultabb kínai importengedélyt szerezni. Kínában még sok lendületet adhat a magyar gazdasági fejlődéshez – tette hozzá.
A Magyar Hírlapnak egyébként később a rendezvény kapcsán elmondta, hogy bár az internet közelebb hozhatta az embereket, ez a folyamat sok embernél, népeknél vagy akár gazdasági szereplőknél sem eredményezett igazi ismeretségeket. Például – mutatott rá Li Csen – ő is a promóciós konferencián találkozott először a tokaji borhoz hasonló ízvilágú jünnani jégborral, a kávéval vagy az „illatos mézzel” – és ez még mindig csak kóstoló volt, alig pár képviselője az ottani számtalan termelőnek, feldolgozóknak. Mint mondta a jünnani agrárszektor nem csak bemutatkozni és piacot keresni jött hazánkba, hanem megtalálni az elsősorban korszerű és innovációs technológiával rendelkező, kínai együttműködésre is nyitott, potenciális partnereket – a delegáció egyébként egy zöldségtermékekkel foglalkozó magyar gyártónál kezdte a szemlét, másnap reggel pedig már egy vidék feldolgozó vállalatot keresett fel, egyszóval a partnerek fizikai felkutatása is erőteljes céljuk.
Li Csen is egyetértett abban, hogy a kínai piac óriási lehetőséget jelent a magas színvonalú EU-s jellel lepecsételt, különösen GMO-mentes magyar élelmiszercikkek számára az erre egyre érzékenyebb, a magyar borok és sertéshús iránt eleve nyitott kínai vásárlók körében.
A konferencián a Szent István Egyetem kínai vendégprofesszora, Li Maohua is felszólalt, ő a közös, szocialista múltunkra tért ki. Nyilvánvaló különbségnek a két ország között a piacosítás időpontját látta, ami Magyarországon korábban lezajlott, és, mint mondta, Kínának is erre az útra kell lépnie a privatizáció terén mind a nagyvállalatok, mind a termelőszövetkezetek szintjén; emellett Li Maohua a civil üzemeltetésű gazdaságok eredményeiről is beszámolt.
Az Egy Övezet Egy Útnak – azaz századunk selyemútjának – oda-vissza kell működnie – mondta el az Európa Kapuja V4-Kína Egyesület elnöke. Tóth Gábor rámutatott: fontos a szemléletváltás és egymás komolyan vétele: Kína már rég nem az olcsó fröccsöntött, rossz minőségű áruk kibocsátója, hanem felzárkózott, és csúcstechnológia előállítására is képesek. De ahogy ők sem tarolhatják le a magyar, és tágabb értelemben véve a közép-európai, európai piacot, úgy mi sem számíthatunk arra, hogy automatikusan felvásárolják a jó minőségű magyar élelmiszert. Mint az elnök elmondta, a visegrádi országok „brandje” egyébként a közelmúltbeli brüsszeli kiállás és a józan ész politikájának képviselete miatt egyre ismertebbé vált a világnak ezen a felén, ahol a stabilitást és a pragmatikus kapcsolatokat, valamint a hosszútávú gondolkodást igen sokra becsülik.
Tóth szerint a magyar élelmiszer GMO-mentessége és kiválósága kulcs lehet a magasabb minőségű, kölcsönösen gyümölcsöző együttműködéshez, amelyben a minőségi élelmiszerek mindkét irányban zajló kereskedelme kölcsönösen felépítheti az adott ország márkáját a másik területén. Egy ilyen együttműködésben pedig Kína – amelyet sokszor szokás vádolni azzal, hogy politikai céljainak ágyaz meg az új selyemúttal, holott lobbitevékenységben a nyugatiak sem maradnak el tőle – egyébként nem fog beleszólni Európa politikai viszonyaiba. Ugyanezt viszont fordítva, a partnereitől is elvárja – summázta Tóth, aki szerint megfelelő közös európai védvámokkal és egyéb intézkedésekkel elkerülhető, hogy olyan ágazatokban kelljen kínai importtal versenyezni, ahol a hazai, illetve európai termékek dominanciáját szeretnénk megtartani.
A Magyar Hírlapnak Li Cseng ugyancsak arról beszélt: a kisebb magyar piacnak nincs félnivalója a kínai áruk dömpingjétől, mert a kínai biotermékek úgysem léphetnek a magyar állandó termékek helyére, a jünnani kereskedők pedig továbbra is belföldre koncentrálnak. Ők itt inkább saját termékeik presztízsértékére szeretnének büszkék lenni, és esetleges európai együttműködéssel szeretnék finomítani a technológiát, és fejleszteni termékpalettájukat – mondta.
