A 2020-as gyümölcstermesztési szezont talán minden eddiginél nagyobb bizonytalanság jellemezte. Ebben az ágazatban nem csak a koronavírus-járvány okozott gondot. Az erős és sok napon át tartó tavaszi fagyok, majd a hosszú, száraz időszak után a júniusban egyszerre lezúduló csapadék sok gyümölcsöt tönkretett idén. Vajon van még perspektíva az ágazatban? Merre kell a termelőknek fejlődni és van-e kereslet a magyar gyümölcsre?
Két TÉSZ vezetőjét kérdeztem meg a témában. Juhos Csaba a keceli Fresh Fruit TÉSZ elnöke, ahol 400 termelőt fognak össze, főleg csonthéjasok termesztőit, valamint Csizmadia György, a több, mint 20 éve alapított BOTÉSZ (Bodzatermelők Értékesítő Szövetkezete) kereskedelmi igazgatója válaszolt kérdéseimre.
Milyen volt az idei szezon termesztési szempontból?
J. Cs.: Az idei szezonban nagyon vegyes a kép. A tavaszi fagyok erősen megtizedelték az árumennyiségünket. A szilvatermésünk 80%-a odaveszett. A meggytermésünket, melyből a fagyok után egy gyenge-közepes mennyiségre számítottunk, a júniusi esőzések tették tönkre, úgyhogy idáig elég borús az év. Bizakodóak vagyunk ennek ellenére, mert a bodzában jó termés néz ki.
A kereslet hogyan alakul?
J. Cs.: A gyümölcsöt, zöldséget keresik folyamatosan az emberek. A koronavírus hatásától tartottunk tavasszal, de úgy tűnik most, hogy ennek kisebb a jelentősége, vagy annál komplikáltabb, hogy mindent ráfogjunk. Az aktuális piaci helyzetekre volt hatása.
A konzerváruk felvásárlása hatással van a konzervipar raktári készleteire, így a mi eladási kilátásainkra is, hiszen üresek a gyárak. Ezen kívül viszont az is érzékelhető volt, hogy a drágább gyümölcsök esetén, mint a szamóca, cseresznye, visszafogottabb volt a kereslet. A vásárlók spórolósabbak voltak.
Keresik a fogyasztók a magyar árut?
J. Cs.: Igen, keresik a magyar árut, de legalább annyira megnézik az árát is. A magyar árunak van értéke. De az árának és a minőségének is „ott kell lenni”, hogy azt válasszák.
Hogyan alakul a termelői kedv az ágazatban?
J. Cs.: Az is vegyes egy kicsit. Az említett meggynél, szilvánál nem mondhatnám, hogy emelkedett a hangulat. Az utóbbi években nem annyira jól sikerül ez a két áru. Amikor sok volt, akkor az ára esett le, máskor meg az időjárás tizedelte a termést. Szóval itt vannak gondok. Eladni egyébként el lehet mindig az árut, de az ár az utóbbi időben úgy alakult, hogy nem feltétlenül fedezi az előállítás költségeit. Más terméknél, például a bodzánál nem ennyire egyértelmű ez. Ott is volt hullámvölgy, de abból úgy tűnik, kikecmergett az ágazat és lehet haszonnal termelni.
Cs. Gy.: Én azt gondolom, hogy a gyümölcstermesztés nagyon nagy bajban van. Nem csak mentálisan vannak oda az emberek, hanem anyagilag is. Tulajdonképpen ennek több oka van, elsősorban a túlkínálat és a szervezetlenség. A túlkínálatot nem elsősorban magyarországi viszonylatban értem, hanem európai, illetve világviszonylatban. Sajnos a magyar termelő nem akarja belátni, hogy nem hatékonyan termel. Drágán termel és a drágán előállított alacsony termőképességű ültetvényekre nincsen szüksége a piacnak. Nem a támogatástól jobb a lengyel meg a szerb termelő, hanem azért, mert jobb, minőségibb árut csinál. A jobb alatt azt értem, hogy egységnyi hektáron többet termel. Minden új probléma azt igényli, hogy a termelő fejlődjön, tanuljon és nyitott legyen az új technológiákra.
Hogyan látják a jövőt?
J. Cs.: Nincs varázsgömböm, nem látom a jövőt. Az biztos, hogy az időjárási hatásokat ki kell küszöbölni, ez nagyon sokba kerül, tőkeigényes úgy felszerelni egy ültetvényt. Az is egészen biztos, hogy erre törekedni kell. A szárazság ellen tudni kell öntözni, a tavaszi fagyok kivédésére sokféle technológiai elem áll rendelkezésre. Ez akármennyibe is kerül, aki ezeket nem iktatja be a gazdaságába, az hosszú távon biztos, hogy nem fog tudni termelni.
Cs. Gy.: Ha nem tudunk minőséget előállítani, akkor egészen egyszerűen ki fogunk szorulni a hagyományos piacainkról. Ami látszik, hogy vagy kistermelő, profi módon másodállásként csinálja a gyümölcstermesztést, ez lehet egy jövőbeni út, vagy pedig profi nagy üzem, ahol 80-100, vagy akár 200 hektáron gépesítve zajlik a termesztés. De hát ez nem kevés tőkét igényel. Én biztos vagyok abban, hogy egyébként az ipari gyümölcsöknek van Magyarországon jövője, de csak öntözve és csak intenzíven termesztve.
Nyilván kérdőjeles a kajszi- és őszibarack termesztése. A tavaszi fagyok egyre nagyobb problémát okoznak, csakúgy, mint a monszun jellegű időjárás. Van egy kiöregedő gyümölcstermesztő társadalom, azt lehet látni, hogy 30 és 50 között még van egy agilis réteg, aki fejleszt és van benne potenciál. Egyelőre nem látjuk a fiatalokat, de valljuk be, ez nem csoda. A kézi munkaerő egész egyszerűen eltűnt az ágazatból. Ezzel kell szembesülni.
A termelőnek mindenhez értenie kell: a géphez, a növényvédelemhez, a talajmunkához, a tápanyag-utánpótláshoz, még úgy is, hogy nem engedhető az ma már meg, hogy ne vegyenek igénybe szaktanácsadót, aki több kertben jár, többet tapasztal. Innentől kezdve a termelőnek nem az a kérdés, hogy 5 forinttal többet kapok-e, vagy kevesebbet, hanem 5 forinttal olcsóbban elő tudom-e állítani a gyümölcsöt, vagy sem. Ez lesz várhatóan a jövő kihívása.